A titkosszolgálat mindenhatósága

  • Ara-Kovács Attila
  • 2014. április 29.

Diplomáciai jegyzet

A török szervezet megszerezte a jogot, hogy bárkit lehallgathasson, s bármilyen információt bármilyen forrásból és gyakorlatilag senki által nem ellenőrzött eszközökkel megszerezhessen általános bűnügyek és terrorizmus gyanúja esetén.

A múlt héten a török parlament elfogadott egy vadonatúj titkosszolgálati törvényt, mely a török hírszerzés (MİT) jogosítványait alaposan kiterjesztette. Az ellenzék és a sajtó azonnal rámutatott: ezzel teljesen megszűnik a szervezet ellenőrizhetősége, a törvény kiolt mindennemű féket és ellensúlyt, amelyek eddig megakadályozhatták a kirívó jogsértéseket.

A Recep Tayyip Erdoğan mögött álló iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) parlamenti többségével megszavaztatott törvény még az eddigieknél is szélesebbre tárja az MİT jogát, hogy bárkit lehallgathasson, s bármilyen információt bármilyen forrásból és gyakorlatilag senki által nem ellenőrzött eszközökkel megszerezhessen általános bűnügyek és terrorizmus gyanúja esetén. A szervezet tagjai az eddiginél nagyobb immunitást kapnak, az MİT vezetését ellátó személy elleni kereslet vagy ügyészi nyomozás csak azt követően indulhat, ha ahhoz, mérlegelés után az államfő hozzájárul. Ezzel szemben azok az újságírók, akik titoknak minősülő információkat közreadnak vagy az MİT ügyeit a nyilvánosság elé tárják, akár tíz évet is kaphatnak. Azokat az állampolgárokat pedig, akik aktákat vagy információkat rejtenek el az MİT elől, négy évig terjedő börtönbüntetésre ítélhetnek.

Az ügy kezdetei 2012-re mennek vissza, amikor az egyik ügyész tanúként idézte meg az MİT vezetőjét és további négy hírszerzőt a betiltott Kurd Munkáspárt (PKK) városi szervezeteként ismert Kurd Közösségi Unióval (KCK) való rejtett kapcsolatok ügyében. Az MİT valóban beépült a KCK-ba, részben, hogy befolyásolják annak tevékenységét, részben pedig, hogy ellenőrizni tudják céljait. A művelet olyannyira nem sikerült, hogy később a PKK-nak sikerült egy merényletben megölni tizenhárom török katonát, így az együttműködési kísérlet összeomlott.

Az MİT elleni eljárást Erdoğan miniszterelnök olyan kezdeményezésként állította be, melynek valódi célpontja ő maga lett volna, így az akkor gyorsan a parlament asztalára letett törvénytervezet – mely sok tekintetben azonos a mostanival – minden, az MİT-vel kapcsolatos ügyet vagy kezdeményezést a miniszterelnök egyetértésétől tett függővé. Érdekes, hogy e téren a most elfogadott változat már nem a miniszterelnököt jelöli meg mint legfelsőbb instanciát, hanem az államfőt. Minthogy Abdullah Gül államelnöki mandátuma idén augusztusban lejár, s Erdoğan nagy valószínűséggel átveszi tőle a posztot, ráadásul alaposan kitágított jogkörökkel, így a mostani titkosszolgálati törvény már az utódlás szellemét hordja magán.

Bár a törvény elfogadása csak növelte a politikai feszültséget az országban, s az ellenzéki lapok és pártok „rendőrállami” fordulatról beszélnek, Erdoğannak, ha meg akarja tartani az AKP hatalmát, minden oka megvan rá, hogy keményebb eszközökhöz nyúljon, s leépítse az országban még megmaradt demokratikus viszonyok maradványait. Elvégre egy ilyen mértékben korrupt és populista rendszer egyszerű demokratikus parlamenti többséggel nemigen tartható fenn.

Épp, amikor az országgyűlés rábólintott az aktuális törvényre, Haşim Kılıç, a török alkotmánybíróság feje „szánalmasan korrupt lépésnek” nyilvánította Erdoğan azon mesterkedéseit, mellyel megbénítani igyekszik a bíróság – és egyáltalán az igazságszolgáltatás – működését. Az ügyészség részéről is hasonlóan nagy ellenállás nehezedik a kormányra, melynek három tagja tavaly lemondani kényszerült azt követően, hogy nyilvánosságra kerültek az AKP vezetőinek korrupciós ügyei.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.